Petró András

Fügödi emlékkönyv - Abaúji örökség -

 

 

Nyitólap

Könyv

Fényképalbum

Webajánló

Unokaweb

Excanto

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tartalomjegyzék

 

 

Első fejezet
Fügöd, a Bársonyos partján

Fügödi krónika: Fygudtól - Fügödig 1246-1946
(29-40. oldal)
ndris! Ebben a fejezetben vállaljuk el a krónikaíró szerepét! Elkészítjük a mi kis kódexünket. Lúdtollunk ugyan nincs, iniciálék rajzolására sem vállalkozunk, de te pengess közben valami szép régi virágéneket. El kell ismerni, hogy amit ebben a rövid krónikában össze tudunk foglalni, vázlatos jelzések sora. A rögzített események hézagosak, és különösképpen hiányzik az értékelés, az összefüggések megmutatása. Azért mégse tekintsük jelentéktelen eredménynek ezt a 760 évet áttekintő krónikát. Kiindulás, motiváló hatás lehet majdani kutatómunkához, érdemibb történelmi feldolgozáshoz.
 
Fügöd történelme szervesen illeszkedik a nagyobb táj történelmébe, de természetszerűen meg van a maga külön településtörténete is. Nem véletlen, hogy minden magára adó falu, város igyekszik feldolgozni saját múltját. Azt persze tudtuk, hogy a falu a tatárjárás után keletkezett, akárcsak a környező települések többsége, hogy a törökdúlás következményeként elhagyták lakói. A pestis nálunk is elvitte az itt élők többségét. Ma is fájdalmas veszteséget jelentenek a két világháborúban odaveszett hozzátartozóink.
 
Készített Fügöd történetérol egy rövid összeállítást Dr. Thóbiás Gyula az 1935. évi megyei monográfia számára, foleg a nemesi összeírások felhasználásával. Sokat tett Fügöd régmúltjának felderítéséért Kurucz András, aki tanítótársam, majd utódom volt a fügödi iskolában (1948–1957), és a régi néptanítók pédáját követve szeretettel, hozzáértéssel irányította a kulturális életet, a gyerekek zenei nevelését. Ő írta a gyerekekkel végzett múltkutatásról a következoket:
 
„A község régészeti feltérképezését is az iskolások végezték. Összegyűjtöttük a szántások során előkerült leleteket: csont, fém- és üvegdarabokat, obszidián pattintékokat, nyílvégeket. Összeszedtek mindent, aminek nem megszokott formája volt, így dűlőként tudtuk, honnan mi került elő. A Várdomb melletti tanítói földeken találtuk a több mint száz obszidián pattintékot, nyílvéget és magkövet. A Bársonyos partján sok mintás cseréptöredéket találtak kettévágott csontokkal, mely a tiszai kultúrához tartozó hely lehetett 4-5 ezer évvel ezelőtt, a miskolci muzeulógusok szerint. Találtak még a tanulóink a csiszolt kőkorszakból való kővésőt, egy kifúrt kőbaltát vagy hálónehezéket. Megtalálták az encsi út jobb oldalán a Kelecsénydűlőben az Árpádok alatt még lakott Kelecsény falu maradványait is. A dr. Tóbiás
Gyula uradalmának egyik nagy istállója bontásakor huszita altemplom maradványait találták meg.”
(Encs iskolái. Városvédő és Városszépítő Egyesület, Encs, 1996)
 
Fygud ára 8 finom ezüst forint

 

A falu neve egy évnélküli 1060 körüli oklevélben tűnik fel először személynévként. Az Aba nembeli Péter ispán poroszlója Fygudi volt.
 
   
1246-ban Kinizsi István fia Chazár s fia, István a Fygud nevű négy ekényi földet eladta Szepesi Rugach fia Mátyás fiainak, Ivánkának és Jakabnak 8 finom ezüst forintért. Akkor határát is kijelölték.
   
1305-ben a fügödi nemesek oklevelüket átiratják.
   
Az 1400-as években a falu két néven szerepel: Felsewfyged és Alsó-Fyged.
   
1427-ben a falu 5 kapu, azaz 5 porta után fizetett adót.
   
1559-ben Panka Péter fügödi várnagy 8 jobbágyot vett a gibárti Bor Jánostól.
   
1564-ben
Garadnán a megyegyűlésen bepanaszolják György János fügödi várnagyot, mert „a forrói és devecseri jobbágyokat erőszakkal elhajtotta és Fügödön munkára kényszerítette.” Arról, hogy a  vár mikor épült, kinek a tulajdonában volt, nincsenek adataim.
   
1580. nov. 6-án Rudolf császár Prágában czimerlevelet adományozott Lenchies (Lencsés) Ambrusnak és testvérének Péternek, „amelyben a czimer: kék paizsban a paizs alsó karimájából növekvő, fekete kalpagos, bíborszín ruhás férfi, jobbjában kardot hordoz, baljában búzamarkot tart. Sisakdísz: fél sárkány tüzet okád; takarók:veres arany, kék-arany. A család 1709-ben és 1744-ben Felsőmérán lakott. Egyik ivadéka Lencsés János jelenleg felsőfügödi birtokos.” (Csoma J. 1896)
   
1593-ban a Figedi család idősebb ága Istvánban kihalt. A falu ekkor, de még az 1700-as években is három részből: Alsó-, Felső- és Középső Fügedből állt. Az elhalálozott Figedi István „birtokait Közép-Fügeden, hol nemesi laka és malma is volt, továbbá Alsó- Fügeden, Fuló-Kércsen, Felső-Büdön, Papin és a pusztakelecsenyi praediumban, magszakadtán Kapi Zsigmond nyerte adományba a királyi helytartótól.” (Csoma J. 1896)
   
1596-tól Eger eleste után a török több ízben is rátámad a falura. Ha Eger nem tudott ellenállni, akkor a fügödi vár nyilván nem lehetett akadály. Lakói a zaklatásoktól elmenekülnek. Megrendítően számol be erről Thernyei Péter fügedi nemes.
„Miuel az Eghry Teöreöknek sok Fenyegheteiözesy miat nem merhetuen tovab hazaban való lakasat, mind az parastemberek is el menuen rola eöis elmenuen rola és az faluyis most is puztan vagyon.”  (Hernádmenti táj Hernádmenti emberek, 1979)
   
1660. dec. 27-én Zrinyi Ilona Munkács várában nemességet adományozott Hidegh Pál szederkényi tanítónak. Ő volt a Hidegh (Nagytállyai) család őse. A család Felső-Fügeden él, ott és Fuló-Kércsen birtokos. Utolsó tagja Hidegh László, aki 1944-ben halt meg.
   
1662. május 13-án I. Leopold czimerlevelet adományozott Gáchy Mártonnak, továbbá Györgynek, Péternek s másik Györgynek. Az 1725. évi nemesi nyomozatkor Gáchy György felsőfügedi lakos ezen czímerlevéllel igazolta nemességét. A család a 19. század elején halt ki Gáchy Györgyben ki szintén F.-Fügeden lakott. (Csoma)
   
1662-ben
Nzetes Fügedi András úr és hites társa Nzetes Keresztes Dorkó asszony parochiát hagyományozott a F. fügedi egyházra. (Nem találtam adatot arról, hogy ez a Fügedi volt-e valamilyen rokonságban a névadó Figedivel.)
Az 1600-as években az anyaegyház a népesebb Alsó-Füged. Temploma is van „mely vala tekintetes Szirmay uraság udvarából amint kijövének kívül jobb kéz felől a kapun a Hernád partján. Ebbe a templomba járt már, amint emlékeznek oda le tiszteletes Dogati Ambrus úr, ki mikor a pestisben mindeneket eltemetvén maga halálával bezárta magára a templomot, mintegy bezárván oda a pestist.” (Fügödi ref. egyház iratai, év nélkül) Miután tudjuk, hogy a pestis különösen 1709-ben dühöngött, Alsófüged tragédiája is 1709-1710-re tehető
   
1720-ban  a falu még mindig néptelen.
   
1730 után
Felső-Füged az anyaegyház, ahol a népesség, különösen a nemesség, megszaporodott. Itt épült fel 1731-ben az új templom fából (patics). A templomot 1774-ben újra zsindelyezték, 1802- ben az egyik végében bővítették
   
1742-től kezdve ismertek a lelkészek nevei. Névsorukat a fügödi ev. ref. egyházközség 1898-ban összeállított jegyzőkönyve örökíti meg. (Adalékok a tiszáninneni ev. ref. egyházkerület történetéhez a fügödi ev. ref. egyházközségből)
    1. Bogáti András 1742-ben [:1744-53-ig Szepsiben:]
    2. Apáczai uram. Sem keresztneve, sem szolgálati ideje ki nem kutatható.
    3. Jenei Mihály. Hozatott Rásonyból, mikor, nincs feljegyezve.
    4. Donga Imre.
    5. Nádaskay András 1753.
    6. Vadászi András 1753 – 1758.
    7. Szántai Hebrántz András 1758. febr. 15. Czéczéről, miután már 10 évig paposkodott.
    8. Rákosi vagy Nemes Pál 1760.
    9. Szentmiklósi János 1762. Telkibányáról.
  10. Sóvári András 1763. ex. Vacantia.
  11. Turóczi Péter 1764. Rásonyból.
  12. Kosdi István 1767. Vajdáról.
  13. Szép István 1769. Kércsről.
  14. Szikszai Kovács István 1771. Patakról.
  15. Csécsi Nagy István 1777. Buzitáról.
  16. Vári Szele Miklós 1779. [:Szepsiben volt 1751-53, meghalt itt 1779..:]
  17. Kazai Mihály 1780.
  18. Beregszászi István 1782. Vilmányból.
  19. Kohut János 1783.
  20. Szakál István 1790–1806. Jött Szaláról, ment Kupára.
  21. Munkácsi Sütő Sámuel 1806-1809. Jött Tomorról, ment N.- Szaláncra.
  22. Serki József 1809–1813. Jött F-Kércsről, ment Csobádra.
  23. Kereszthes Sámuel 1813–1817. Jött Pamlényból, ment K.-Kinizsre.
  24. Tóth János helyettes lelkész 1817.
  25. Emődy István 1817–20. Jött Sályról, ment Györkére.
  26. Vályi Nagy István 1820–1823. Jött F.-Méráról, ment Rásonyba.
  27. Kis György 1823–1832. Jött Léhről, ment Restére.
  28. Galgóczy Sámuel 1832–1845. Jött N. Kinizsről, ment Buziba.
  29. Kovács Sámuel 1845–1847.
  30. Szendrey Széchényi István 1847–1868-ig.
  31. Felügyelő lelkész: Gömöry Péter devecseri lelkész lett 1868–1871.
  32. Idrányi Ferenc h.-bűdi lelkész 1871–1876.
  33. Gyurkó Dániel 1876–1896.
  34. Benke István
  35. Harsányi Bertalan
  36. Kőszeghy Dániel helyettes lelkészek 1898-ig.
  37. Benke István h.-szentandrási lelkész most a felügyelő.
   
Anno 1746.
„ Ez a felirat olvasható a templom harangján.
1764-től ismertek a rektorok, kántorok nevei. (Forrrás az előbbi)
 
   1. Első rektor ifj. Kereki György 1764 april. 25.-től.
   2. Kassai Sámuel 1765. april 20. hozatott a sárospataki iskolából.
   3. Szászi János 1766. april 17.
   4. Fazekas Mihály 1767.
   5. Almási Sándor F.-Kércsről hozatott 1769.
   6. Bodnár András Kérből 1770.
   7. Lukács János 1772. a spataki collegiumból.
   8. Fóris István K.-Kinizsről 1774.
   9. Debreceni János H.-Szendről 1776.
  10. Szászi István 1780, az előbbi, 3. sz. alattinak testvére.
  11. Nagy Márton 1781.
  12. Mészáros János 1786. miután Dobszán 2 évig volt.
  13. Vásárhelyi József spataki iskolából 1788
  14. Nagy Márton „in Ludi Magisterium receptus” 1789.
  15. Zeher István Szurdokról 1795.
  16. Nagy László 1804.
  17. Kónya Mihály 1805.
  18. Kapitány László hozatott Baksáról 1807.
  19. Ződ Gábor Kinyízsről 1810.
  20. Kapitány László másodízben Rásonyból 1813
  21. Német Sámuel Kérből 1815.
  22. Ivots János Csobádról 1820.
  23. Vadasfalvy Pál 1830.
  24. Gáspár Sámuel 1831.
  25. Látzai Dániel 1837.
  26. Szokolay Miklós 1864.
  27. Mészáros Ferenc meghalt itt 1868 aug. 13.
  28. Makay István hozatott Novajból 1870.
                                 bejegyezte Benkey István  felügyelő lelkész
   
1779. december 13-án  itt halt meg Vári Szele Miklós lelkipásztor
   
1811. szeptember 12.-én keltezett testamentomában Ns. Gátsi György egy darab földet hagyományozott az egyházra
   
1812. november 22-ről való hagyatékában Lipits Judit 3 véka gabonát, 3 forintokat és az eltakarítása után felmaradt pénzét az egyháznak adományozta.
   
1817 és 1820 között

volt lelkésze a falunak a híres pataki tanár és tankönyvíró, Emődy István lelkipásztor. Felesége Csályi Sára. Itteni szolgálatuk idején

   
1819-ben

született fiuk, Emődy Dániel, aki fényes pályát futott be életében. Radácsi György theológiai tanár emlékezéséből: „...Ő, a kit egykor Petőfi és Jókai, mint közös barátjukat, irodalmi perosztóul fogadtak el maguk között; ő, a ki mérsékelni bírta egykor az Irinyi vitatkozási szenvedélyét, s egy Kossuthnak, Vörösmartynak, Tompának, Kazinczy Gábornak, Pákh Albertnek, Vajdának, Király Pálnak, Czakónak, Xantusnak, Vasvárynak s annyi más országos nevű jelesnek bírta becsülését; a ki Csengeryvel a Pesti Hirlap-ot, Kemény Zsigmonddal pedig a Pesti Napló-t szerkesztette; ...ő a kinek fényes összeköttetéseiből csak egy parányit kellett volna felhasználnia, hogy a főváros irigyelt nagyjai közé emelkedjék: megfoghatatlan lemondással eljött a sárospataki főiskola szerényen díjazott napszámosai közé, hogy...szétszakgatott munkásságát azon főiskolának szentelhesse, mely az ő hamvaiban is tisztelt atyját falai között látta egykor, mégpedig előbb, mint növendékét, később, mint egy pár évig (1804-1806) tanárát a felsőbb gimnáziumi osztályok egyikének.” (A kollégium könyvtárában előkereste Puskás Jánosné)

   
1824-ben Ternyi Ferencné Tolvaj Éva 5 vékás földet vagy 200 forintot ad a prédikátornak.
   
1847-től 1868-ig látta el tisztét nagy lelkiismetettel és buzgósággal Szendrey Szécsényi István lelkipásztor. Az egyházi előljáróság rendszeresen megjelent előtte és számot adott arról, hogy az elmúlt időben történt-e erkölcsi vétség, ha igen, akkor a vétkest megídézték a tanács elé, meghallgatták és érdeme szerint intették vagy büntették. Leginkább házasságtörés bűnében kellett elmarasztalni vétkeseket.
   
1870-ben épült mai temploma, kőből, barokk stílusban. A régit teljesen lebontották és helyére építették az új templomot. Tervezőjéről, építőmesteréről nem maradtak feljegyzések. A falu akkori társadalmi képét mutatja az a templomi ülésrend, amelyről az
   
1874. február 22-én
tartott egyházi gyűlés határozott:
„1. A templom gömbölyded végében a nyugati oldalban levő 1-es és 2-ik számú szék a Fáy, Jászay és Putnoky családé, a 3-ik 4-ik szék Telegdy, Károlyi, Lencsés és Ternyei család férfi tagjaié. Az ajtó felőli 1-ik 2-ik 3-ik székek a felső alsó fügedi és encsi gazdáké, a következő székek a zselléreké, az utolsó szék a T. Hidegh úr családjáé.
2. A templom gömbölyded vége keleti oldalában 1-szék lelkész és tanitóné, 2-ik, 3-ik 4-ik a Telegdy, Károlyi, Lencsés és Ternyei család női tagjaié. A katedrával szembeni 2 szék a Fáy, Jászai, Putnoky család nő tagjaié és özv. Piskoczkiné és Ternyei Nina k.a.e. (kisasszonyé). Az ajtó felőli végében megfelelőleg a férfiak ülésével azok nő tagjai.”
(Fügöd ref. egyház iratai)
   
1870 és 1903 között Leghosszabb időn át volt a falu tanítója Makay Isván, aki – lelkész nem lévén a megbízott felügyelő lelkész irányítása alatt –, ellátta a templomi szolgálatot is.
   
1870. március 30-án
Makay István részére az egyház vezetői a következő igéretet tették:
„1. Failletékben fizet az egyház évenként 20 ft-ot.
2. A birtokosság megajánlotta 4 db. marhának és sertéseinek
a legeltetését.
3. Minden szekeres egyháztagja egy napot szántani s szintén gyalog emberek egy napot tartoznak szükséglet szerint dolgozni.
4. Véglegesen pedig biztosítják ezen nemes egyház tagjai a fent nevezett tanító urat, hogy azon esetre, hogy ha a papi szolgálati kötelezettsége megszűnik, akkor húzni fogja azt a személyi fizetést, ami régente a tanítói fizetés volt, bár ugyan az ösze van most olvadva a papi fizetéssel, de amelynek elkülönítését küldöttségileg kérvényezni fogja az egyház.
Kelt, F. Füged márc. 31-ik 870 Szabó Pál, Pásztor András, Pásztor György+, Terebesi István, Ferenczi István, ifj. Nagy Pál+, Szabó István+, Hidegh Károly főgondnok, Putnoky Imre, Fáy József, Lencsés János, Ternyei István, Nagy Pál, Nagy Adrás”
   
1887-ben öntötte és szerelte fel az új harangot a budapesti Thúri János és fia. A harang felirata: „Isten dicsőségére öntette a felsőfügödi, alsó-fügöddeni, encseni együtt a református anyaegyház az 1887. április 10.-én Hidegh János főgondnoksága alatt.”
   
1901-ben épült fel a mai iskola. Az iskola építésének történetéről részletes leírást hagyott ránk Benkey István hernádszentandrási felügyelő lelkész, és Hidegh László főgondnok: az új iskola alapjában elhelyezett okmányban. Az 1900-as évek első évtizedeiben még többen élnek a régi nemesi családokból, de birtokaikban megfogyatkozva, elszegényedve, többször kényszerültek kölcsönt felvenni az egyház lelkészi alapjából.
   
1902. november 2-án a presbiteri gyűlés úgy határozott, hogy Szilva István szamosbecsi lelkészt hívja meg a gyülekezetbe.
   
1905. aug. 6-án az egyháztanács gyűlésén a lelkész bejelenti, hogy az eltávozott Makay István helyére a presbitérium felhatalmazása alapján Melegh Károly barkai tanítót hívta meg, aki a meghívást elfogadta.
   
1905-től a falu neve Alsó- és Felső-Fügödre változik.
   
1914 és 1918-ban Az első világháborúban sokan harcoltak és szereztek bátorságukkal kitüntetést, tizenhatan nem térthettek vissza övéik közé, ők a falu első világháborús hősi halottai. Nevük, emlékük nincs megörökítve.
   
1918. okt. 21-én jelenti a lelkész az egyháztanácsnak, hogy Melegh Károly tanító meghalt, intézkednek a temetéséről.
   
1918-ban született Dr. Mikola Bálint, a falu kedvelt fia, büszkesége, aki sárospataki diák volt
   
1919. már. 20-án az egyháztanácsgyűlés helyettes tanítóvá választja Ternyey István okleveles tanítót, végleges megválasztása 1920-ban történik meg.
   
1919. júl. 13.
Az egyházközségi közgyűlés megtárgyalja a közoktatási népbiztos rendeletét a tanítók használatában levő ingatlan és iskolai felszerelést képező vagyon leltárbavételéről és a művelődési tanácsok általi birtokbavételéről, minden kártérítés nélkül. Részlet a jegyzőkönyből:
„Közgyűlés, midőn készséggel elismeri a tanácsköztársaságnak, s minden államhatalomnak azt a jogát, hogy az oktatást állami kezelésbe vegye, kénytelen tiltakozni az ellen, hogy a tanító használatában levő ingatlan és az iskolai felszerelést
képező vagyona egyszerűen elkoboztassék, mivel az az egyszer s mindenkori hívők – az egyház részére adott s nem külön iskolai vagyont képező – adományaikból keletkezett. Éppen ezért úgy határoz, hogy a leltározásban és az átadásnál leendő képviseletével senkit meg nem bíz mindaddig, amíg teljes biztosítékot nem kap arra nézve, hogy az átvétel teljes kártérítés ellenében fog történni, amihez való jogát minden időkre fenntartja.”
   
1921-ben

Thóbiás Ferenc földbirtokos halála után a fügödi és deteki birtokot testvére Dr. Thóbiás Gyula örökölte. Az új birtokos az Eperjesen végzett ornitológiai elméleti kutató és gyakorlati munkáját folytatva 1923-ban madártani megfigyelő állomást szervezett, és működtetett, 1925-ben meterológiai és földmágnesességi állomást állított fel a kastély udvarán. Tudományos kutatómunkája, előadási és nagy számú publikációi mindkét területen országosan ismertté tették a nevét

   
1925-ben a háborúban elvitt harangot két új harang, – egy száz és egy százhatvan kgr. súlyú, – beszerzésével pótolják és húsvét másodnapján szép ünnepség keretében szentelik fel.
   
1925–26-ban az egyház vezetősége éles vitát folytat Thóbiás Gyulával, Hidegh Jánosnéval és Székely Károlyné sz. Hidegh Mártával a harangok árában történő befizetésük mértékéről.
   
1926. dec. 4-én Ternyey István javadalmazása felemelését kéri, miután kérelmét elutasítják, lemond kántortanítói állásáról.
   
1926. dec. 30-án

a presbiteri gyűlés Vita Károly gönci tanítót választja meg a kántortanítói állásra. Az 1927. szept. 25-én tartott presbiteri gyűlésen Vita Károly tanító bejelenti, hogy az iskolába 46 mindennapi és 15 ismétlő iskolaköteles iratkozott be. Ezek közül 9 szegény, illetve hadiárva gyermek nem tudta befizetni az 50 filléres beiratási díjat sem

   
1931. aug. 30-án

a presbiteri gyűlés az egyház nehéz anyagi helyzetét tárgyalja meg, mely szerint a meglevő jövedelméből nem képes fizetni az egyházi és polgári kiadásokat. Részlet a jegyzőkönyvből: „Presbytérium a nyomasztó gazdasági viszonyok miatt, de meg az állam bizonytalan pénzügyi helyzete miatt is, az egyházi adónak magasabb összegben való kivetését vagy átmeneti kölcsön fevételét nem látja keresztülvihetőnek s így várakozó álláspontra helyezkedve újabb adóval vagy kölcsön felvételével való rendezését kénytelen későbbre hagyni, s az egyház ezidőszerinti fizetésképtelenségét az esperesi hivatalnak bejelenti azzal az alázatos kéréssel, hogy felsőbb egyházi hatóságaink útján a gyülekezetnek segítségére lenni szíveskedjék.”

   
1936-ban Dr. Thóbiás Gyula szervezésében színjátszócsoport és parasztzenekar működik nagy sikerrel. A színjátszók Stanga Gyula, a birtok gazdasági vezetőjének irányításával betanulják és előadják az Amit az erdő mesél c. színművet. A helybeni előadás után végigjárják a környéket, 8-10 helyen játszanak. Főszereplők: Petró István (nagybátyám), Mikola Piroska, Nagy Terézia, Boczán Imre. A parasztzenekar prímása Kristóf András, tagjai Taksás Ferenc, Tóth János, Kocsiscsák János, Mikola János. 1937-ben a község mintakutat létesít az iskola előtti kert felső sarkában, három oldalról bekerített helyen. 1940-ben Thóbiás Gyula birtokát bérbe adja Sarkadi Nagy Isvánnak, aki bekapcsolódik a falu és az egyház életébe.
   
1941-ben kitör a második világháború. A háború minden területen érezteti hatását. Az élelmiszerkorlátozás következménye, hogy jegyre adják a cukrot, a petróleumot. A jegyek szétosztásával a körjegyzőség Vita Károly tanítót bízza meg. A mindennapi élet részévé válik a háborús hírek hallgatása, a fronton levő hozzátartozókkal való viszontagságos kapcsolattartás.
   
1944. december elején egyre közelebb kerül a frontvonal. Néhány napra német katonákat szállásolnak el a házaknál, többségük osztrák, akik maguk is várják a háború végét. Távozásuk után a nyilasok összeszedik a még otthon levő 18 éven felüli férfiakat és nyugatra hurcolják őket. Szabadulásuk és hazatérésük különböző módon és időben történik. A háború a faluban
   
1944. december 16-án ér véget, de a fogságban levők hazatérésére még sokat kell várni. Román katonaság vonul át harc nélkül a falun. Hősi halottaink névsorát a templomajtó melletti falrészen elhelyezett emléktáblán olvashatjuk. Hagyománnyá vált az emléktábla előtti évenkénti emlékezés, koszorúzás, ahol a hozzátartozók mellett mindig ott vannak az önkormányzat képviselői.
   
1945. márc. 15. Az Ideiglenes Kormány törvényt hozott a nagybirtokok felosztásáról. A földosztó bizottság vezetői Fügödön, Závodni Lajos és a felsőfügödi, Kristóf István voltak.
   
1945-ben a pünkösdi ünnepek alkalmából színielőadást rendezett az Egységes Parasztifjúság Országos Szövetsége helyi szervezete. Az általuk kialakított kulturházban előadták Darvas József: Szakadék című drámáját. Főszereplők: ifj. Petró András, Szűcs Margit, Mikola Bálint, Novák Juliska, Csécsi János. (Ebben az időben én vagyok az ifjú és édesapám az idős Petro András. Régóta már én vagyok az idős és a fiam az ifjú előnevű.)
   
1945. november 4-én tartották az országgyűlési választásokat. A választások szervezői Kucsmár Imre (Kisgazdapárt), Závodni Lajos (Kommunista Párt), Boczán Imre (Nemzeti Parasztpárt), Kristóf István (Szociáldemokrata Párt).
   
1946. júniusában meghalt Szilva István, a falu lelkésze. Az egyház saját halottjaként gondoskodott méltó temetéséről. „Presbytérium fájó szívvel, Isten akaratán megnyugovással hajlik meg a hűséges lelkipásztor elhunytának megmásíthatatlan ténye előtt. A gyászoló családnak, a legnagyobb veszteseknek, őszinte részvétét nyilvánítja, s a maga gyászának kifejezése mellett is volt lelkipásztorának szavakkal nehezen kifejezhető érdemeit jegyzőkönyvben megörökíti, emlékét szívébe zárja, csendes pihenést kíván neki.” (Presbiteri jegyzőkönyv, 1946. június 17.)
   
1946. június 30-án

az egyháztagok 132 ajánló aláírásával támogatva lelkészszé választották Nagy Imre volt szepsi segédlelkészt, a falu szülöttét. Ugyanezen a gyűlésen a presbitérium elfogadja Hidegh László úr örököseinek nagylelkű adományát, 1200 négyszögöl földet a Kelecsény dűlőben. Részlet a jegyzőkönyvből: „Presbytérium ígéri, hogy a hagyaték kezelésével illetőleg nyilvántartásával néhai Hidegh László emlékezetét emberileg belátható ideig fenn fogja tartani, s reméli, hogy Isten segedelmével az ő emléke azon túl is élni fog. “ (Ezt a fogadalmat kívánja teljesíteni e könyv szerzője is.)

   
1946. aug. 1-én megszűnt az infláció, életbelépett a forint.
   
1946 szeptemberében az új tanévet Vita Károly betegszabadsága miatt ifj. Petró András (a szerző) frissen végzett okleveles kántortanító indítja el. Az iskolába beiratkozott 66 tanuló közül 42 protestáns és 24 római katolikus. Petró Andrást végleges tanítóvá 1947 június elsején választja meg a presbitérium.
   

Folytatás

     

 

Statisztika