Petró András

Fügödi emlékkönyv - Abaúji örökség -

 

 

Nyitólap

Könyv

Fényképalbum

Webajánló

Unokaweb

Excanto

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Tartalomjegyzék

 

 

 

Első fejezet
Fügöd, a Bársonyos partján

Encs városáról és Encs-Fügödről jelenidőben
(55-66. oldal)
régi Encset bemutató rész után a munkakézirat margójára hatalmas piros felkiáltó és kérdőjelet tett Kércsi Tibor, az Encsi Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója, akit arra kértem, legyen egyik olvasóm és bírálóm. (Ugyanezt kértem az Encs dolgában illetékes Gulyás Jánostól és Szabó Sándornétól is.) Kérdésemre elmondta, hogy tetszik neki ez a régi Encset idéző hangulatos leírás, de nagy hiányérzetet is kelt benne. Jó volna tudni, hogy mit gondol a szerző a mai Encsről, a városról. Hogyan vélekedik Encs és Encs-Fügöd mai kapcsolatáról? Nem valami hivatalos, lelkesedő nyilatkozatra gondol. Ez nem illene a kötetbe. Tiszteletben tartja indokaimat, tartózkodásom, megérti visszafogottságom okát a távolság, a vizsgálatok, a tájékozottság hiánya miatt, de beszélgetéseinkből azt is tudja, hogy vannak benyomásaim, elgondolásaim. Ellátott a mai Encsről szóló tájékoztatókkal is. Az érvelés meggyőző volt. Engednem kellett, akkor is ha tudom, hogy ez a rész sebezhető pontja lesz a kötetnek. Tessék kérem figyelembe venni, hogy a régi Encs gyakori látogatója fiatal, érdeklődő, lelkesedő, az élményeket gyorsan befogadó és feldolgozó, fejlődő személyiség. Ez a mai íródeák megfáradt öregember, aki olyan sok szép kisvárosban gyönyörködött itthon és a világban is. Nem, nem cinikus ma sem! Múltját sem azért meséli, hogy sirassa, vagy megszépítse azt, és leszólja a jelent. Kissé fáradt és rezignált, de nincs benne irigység, rosszindulat, kötekedő hajlam. Szívből örül az újnak, az utódok sikereinek.
 
ENCS TÖRTÉNETÉT SZERENCSÉRE TÖBBEN IS MEGÍRTÁK. Legutóbb 2000-ben jelent meg Beke Gusztáv Encs, történelmi áttekintés című munkája, az Encsi Füzetek sorozat első kiadványaként. Szép borítóját Borsos István készítette. Jó eligazítást nyújt a mai Encsről is. A füzethez Dr. Menyhért Béla akkori polgármester, a sorozat útnak indítója írt bevezetőt. Ebből idézem azokat a gondolatokat, amelyek a város jelentőségéről szólva ma is érvényesek.
 
„A történelem szelektálhat: megállapíthatja, mely település jelentős avagy jelentéktelen. Az itt élő embereknek viszont minden tekintetben itt van a világ közepe, az a fontos, ami itt volt és lehet. Ezért fontos, hogy az Encsi Füzetek 1. kötetét kövesse még számos munka, melynek mozaikjaiból kiteljesedhet egy teljes panoráma a magunk okulására és a jövő nemzedék építésére.”
 
Ugyancsak 2000-ben látott napvilágot az Encsi Füzetek 4. köteteként Gulyás János összeállítása Encs város utcáiról. A szerző sorra veszi az utcákat, a személyekről elnevezetteknél bemutatja a névadót, és illusztrációként közli az utcáról készítette fényképet vagy fényképeket is. 45 utcája van akkor Encsnek.
 
Az én emlékezésemben Encs még nagyközség, a körjegyzőség központja. A hivatkozott művek már a mai várost mutatják be. Encs 2004-ben arra emlékezett, hogy immár HÚSZ ÉVES VÁROSI MÚLTAT TUDHAT MAGA MÖGÖTT. Az encsiek ehhez kapcsolódó életérzését fogalmazta meg Bratu László, a város mai polgármestere, az ünnepségre szóló meghívójában. Az ő segítségével mutathatom be leginkább a mai Encs várossá válásának főbb jellemzőit.
 
„Ünnepi év számunkra az idei. Húsz éve annak, hogy 1984-ben Encs városi rangot kapott. Az azóta eltelt két évtizedben folyamatosan épült, szépült településünk arculata. Abaúj térségének méltó és elismert központjává vált. Ennek, és lakói tenni-akarásának köszönhetően sokat fejlődtünk, új épületekkel gazdagodtunk, korszerűsödött szolgáltatásunk. A teljesség igénye nélkül sorolnék néhány példát. Sportcsarnok, uszoda áll rendelkezésre, szépültek, bővültek az oktatási intézményeink, új székhelyet kapott az Abaúj Coop, a rendőrség, a posta, a Borsod Volán, a Hungária Biztosító, az orvosi rendelő. Növekedett a zöldterület, több parkot is kialakítottunk, melyeket szép, változatos szobrok díszítenek. Fejlődött a kereskedelmi, vendéglátó hálózatunk, kis és közép- vállalkozóink igyekeznek munkát és ellátást biztosítani lakóinknak és a térségnek. A jövőbe vetett hit jelképeként gyönyörű templomok épültek. A történelmi egyházaink sorra templomokkal örvendeztették meg a várost. Hangulatos, folyamatosan felújított utakat tudtunk biztosítani. Az ipari park létesítésétől a munkahelyek növekedését várjuk. A feltételeket a kultúra területén is fejleszteni szeretnénk. Nemcsak materiális javakban, de szellemiségünkben, kultúránkban is fejlődtünk. Városunk évről évre színvonalas, látogatott rendezvényket szervez. Jelen programfüzet is azt bizonyítja, hogy az itt élők, és az ide látogatók gazdag programokból válogathatnak. Úgy érezzük, hogy büszkék lehetünk eredményeinkre. Ünnepeljük együtt városunk 20. évfordulóját.”
 
Ehhez a kerek összefoglaláshoz már nyugodtan kapcsolhatom töredékes, szubjektív benyomásaimat.
 
Megvallom, hogy annak idején nem lelkesedtem a szerintem túlhajszolt várossá avatásokért. De messzire vezetne az a meditálás, hogy mit is jelent a város, mit kérünk számon a városi rangot viselő településtől. Én úgy véltem, valamely település rangját nem az adja, hogy városnak minősítették, mert lehet a tényleges történelmi múltú patinás város is elhanyagolt, leromlott, ahol a lakosok rosszul érzik magukat. És lehet a falu is fejlett, korszerű település, amelyben kellemes az élet, elismerést kiváltó, vonzó hely mások számára is.
 
Az már természetesen módosítja ezt a véleményt, ha a városi rang előnyökkel jár a település támogatásában. Ebben a várossá nyilvánítási versenyben pedig úgy tűnik, igazuk volt azoknak, akik szerint a várossá minősítés húzóerőt, motivációt jelent, mert mielőbb és minél meggyőzőbben bizonyítani kell a tényleges városi mivoltát. Encs példája legalábbis ezt igazolja.
 
Encs szerencsére nem követte Gyöngyös példáját, nem tört toronyházakkal a magasba. Nyújtózkodott inkább, hiszen volt hozzá területe. Utcái szaporodtak az előzetes tervezés szerint, egységes arculatot, városképet alakítva. Az eligazodási pontokat, a felkiáltó jeleket a templomok tornyai jelentik. Négy új temploma épült, ezek szerencsére szép példái a mai korszerű templomépítkezésnek, építészetileg is értékesek, látványosak. Nem véletlen, hogy a város jelzőit keresve GYAKRAN EMLEGETIK ENCSET A TEMPLOMOK VÁROSÁNAK. A templomok persze többet jelentenek, mint ilyen vagy olyan stílusú építményt. Közösségi helyet, különböző vallási kultúrák hagyományait őrző szertartások kereteit, keresztény (keresztyén) szellemiséget. Tekintve, hogy a szertartások fontos része a közös éneklés, a zenei kíséret, s hogy a templomok szívesen adnak helyt a világi koncertek számára, kis pátosszal azt mondhatjuk, hogy Encs zenepalotái. Ahogyan az Encsi Hírekből látom, lelkipásztorai (Garancsi László római katolikus, Baksy Mária református, Petrasevits Dénes görögkatolikus, Gerlai Pál evangélikus) rendszeres szereplői a közéletnek, ott vannak a társadalmi eseményeken, ünnepségeken. Mára eltűntek a régi felekezeti villongások, gyakoriak az ökumenikus rendezvények.
 
Encs várossá válásában meghatározó részt jelentettek az iskolák. Az oktatásügy szervezeti és tartalmi fejlődése, ennek kisugárzó hatása. Még személyes tapasztalatok alapján dícsértem régi tanítóit. MA ENCSEN 210 PEDAGÓGUS TANÍT KÉTEZER DIÁKOT. TELJES AZ ISKOLARENDSZER HELYI KIÉPÍTETTSÉGE. ÓVODÁJA épületében, felszereltségében, személyi ellátottságában egyaránt kielégíti a városi igényeket. Befejezodött a legújabb átépítése, mintaóvodának tekintheto.
 
KÉT ÁLTALÁNOS ISKOLÁJA a helyi igények mellett húzóerot, mintát jelent a térség általános iskolai oktatásában. A Petofi és a Kazinczy iskola – a tanulói és pedagóguslétszámot tekintve – egyaránt jelentos intézmény. Kialakult egyéni arculatuk, mindketto muvészeti alapiskola. Nagyságuk, szervezeti kereteik éppen alkalmasak arra, hogy gyerekközpontú neveloiskolák legyenek, élo kapcsolatot, együttműködést teremtsenek az őket fenntartó közösséggel. A Petőfihez tartozik az én régi iskolám.
 
A SZAKISKOLA régi hiányt pótol, új színt, új funkciót vállal, a város igényei mellett kielégíti a tágabb térségi igényeket. Bizonyító erejű dokumentum erről az Aba Sámuel szakiskola 2001-es kiadványa: A szakoktatás 30 éve Encsen.
 
A GIMNÁZIUM, jelenleg szakközépiskola is, fémjelzi leginkább Encs városi jellegét. A Váci Mihály gimnázium akkor létesült, amikor az 1961. évi oktatási törvény nagyratörő koncepciója, a középfokú oktatás általánossá tétele jegyében szerte az országban megindult a kisgimnáziumok szervezése. Jobbára nagyobb általános iskolákhoz kapcsolva. Az ambiciózus célkituzésről azonban kiderült, hogy nincsenek meg hozzá a szükséges feltételek, ennek következtében nagy részük néhány évi működés után megszűnt. Az encsi gimnázium viszont megmaradt, új épületet kapott, diákotthonnal egészült ki, s jó híre terjedt a nagy megye határain túl is. Bizonyossá vált, hogy ennek a térségnek valóságosan is szüksége volt (van) középiskolára, hogy Borsos István igazgatóként megfelelő személyi feltételeket tudott teremteni, olyan iskolát hoztak létre, amely nemcsak a nevében gimnázium.
 
Encs iskoláinak 210 pedagógusa a város igazi szellemi bázisa. Hallatlan nagy Erő. Innen messziről nem tudom megítélni, hogy mennyire vannak tudatában az egymásra utaltságuk, szerves együttélésük fontosságának kölcsönösen: város és pedagógusai.
 
MÉLTÁN KAPHATJA ENCS AZ ISKOLAVÁROS JELZŐT IS. Jelentős szerepet játszik a várossá válásban A KULTÚRA, A KULTURÁLIS ÉLET SZÍNVONALA, ereje. Biztató jeleket tapasztalhatunk az igényekben és a lehetőségekben egyaránt. Encs sajátos helyzetéből ered, nagyon jó dolog, hogy sokaknak van bérelt helyük a kassai színházban. Kitunő szervezéssel busz viszi, hozza őket az előadásokra. A művelődési központ, a könyvtár mindig is szellemi központot jelentett, szép emlékű író-olvasó találkozókat szervezett hajdanán. Egyszerre tudott vonzásközpont lenni és központi szervező munkát folyatni, igazodva a térség településszerkezetéhez.
 
Ma korszerűbb eszközök állnak rendelkezésre. Havonta jelentkezik helyi újságja az Encsi Hírek. Jó szolgálatot tesz a lakosság tájékoztatásában. Érdemi munkát végez a múlt idézésében Evva Margit helytörténeti rovata, a jelen aktuális politikai, közéleti szemlézésében Borsos István egyéni hangú glosszáival. Versekkel jelentkezik a lap főszerkesztője Dr. Jámbor Magnetta és Szádváry Gyuláné baktakéki pedagógus. A kulturális események színes krónikása Kércsi Tibor. Rendszeresen tájékoztat az iskolai eseményekről. Az oktatási hírekért Molnár Erzsébet felelős. Az önkormányzati híreket Dr. Szántó Marianna aljegyző, a térségi híreket Czifrák András jegyzi, a közbiztonságról Kovács András tájékoztat. Nekem hiányoznak Gulyás János és Nagy Jánosné írásai.
 
Nem ismerem a helyi televízió adásait, de tudok nézettségéről, népszerűségéről. Megérjük-e egyszer, hogy legyen a térségnek egy időszakos, legalább félévenként megjelenő társadalmi-oktatási-egészségügyi kiadványa, amelyben vitatkozni is lehet a kistérségi speciális problémákról, ezek megoldásáról, a fejlesztés lehetséges módjairól? És legyen áldott a szövegszerkesztés technikája, hiszen az elkészült kéziratba beiktathatom két új könyv megjelenésének hírét. Varga Rita a Petőfi általános iskola pedagógusa Gyermekmosoly címmel adta ki verses kötetét, ugyancsak encsi művész, Mohácsi Gábor illusztrációival. És igazi, jó értelemben vett szenzáció Matisz Miklós bereti cigány származású költő kötete, versei és prózai írásai az abaúji cigányság életérol.
 
ENCS HÍRÉT, NEVÉT TERJESZTIK A KULTURÁLIS RENDEZVÉNYEK, az Abaúji Napok, az Encsi Országos Képzőművészeti Alkotótábor munkássága, az Encsi Nemzetközi Gitárfesztivál, amely az idén már ötödik alkalommal nyújtott különleges élményt Encs város és számos abaúji település közönségének.
 
ENCS MA KÉT MARKÁNSAN ELKÜLÖNÜLO RÉSZBOL ÁLL. Egyik része a vasúton túli keletre eso rész a Bársonyos két partján, a piactér, a templom, a szakiskola, a Művelődési Központ köré szerveződött régi falu, ha úgytetszik az Óváros. Itt vagyok ma is otthonos, itt igazodom el leginkább. A vasúttól nyugatra eső településrész, központjában a városias jellegu épületeivel, iskoláival, templomaival, közintézményeivel és árúházaival jelenti a várost, az „Újvárost”. A városlátogatónak érdemes megnézni a sportcsarnokot, a gimnáziumot, a polgármesteri hivatalt, a Kazinczy iskolát, annak belső tereit is. El kell zarándokolnia természetesen a templomokhoz is. Ezekben az általánosan jellemzotol eltéroen, nem a történelmi múltat érzékeli, sokkal inkább a kor emberéhez és építészeti törekvéseihez igazodó külső és belső tereket, építészeti alkotásokat. Ebben az új központban érezhető leginkább a városra jellemző forgalom, lüktetés.
 
Jó helyre telepítették a városi képet erősítő Millenniumi parkot. Kellemesen, jól érzi magát benne az ember, igazi pihenőhely. Abaújból származó királyunk szobra szintén látnivaló, gondolom, hogy az egyetlen szobor hazánkban Aba Sámuelrol. Muvészi értékét nem tudom megítélni, számomra elfogadható. De ennél sokkal fontosabb, hogy elfogadottá válik Encsen is. Az Encsi Hírekben olvastam egy diák pályanyertes dolgozatát, ebben a szobor Samunak neveztetik. S ha a királyszobor Samu névre hallgat, akkor már a miénk. Másként persze, mint Rákóczi, aki mindig is a Kassai Dómban nyugvó vezérlőfejedelem marad. Különlegessége Encsnek a Devecser feloli domboldalban elhelyezett napóra, Gulyás János szép munkája és Borsos István több szobra. Látnivalóvá lehet a Kresz-parkban elhelyezett fügödi tudós földbirtokos Dr. Thóbiás Gyula emlékoszlop. Encs hagyományainak őrzésében, szépítésében aktív társadalmi segítséget nyújt az erre szerveződött egyesülés és közalapítvány. Encs városias jellegét mutatja az is, hogy a közösségi célokat szolgáló kiadványok megjelentetéséhez már találnak személyes támogatókat is.
 
Encs előnyös helyzete mellett IS NAGY HÁTRÁNYOKKAL INDULT A VÁROSSÁ VÁLÁS FOLYAMATÁBAN. A történelmiséget tekintve inkább tűnt e kis hazában városnak Gönc, Abaújszántó. Sárospatak történelmet idéző várával a Bodrog partján. Az ősi iskolavárosban tanultak gyermekeink és onnan kaptuk a lelkészeket, tanítókat. Szerencs, még Telkibánya is, de a közvetlen szomszéd Forró is mezőváros volt valaha. Garadnán megyegyűléseket tartottak. Városfejesztési programjában ezért sajátos történelmének megfeleloen tényleges kereskedelmi hagyományaira, a korszerű mezogazdasági kultúrára, a várost körülölelő táj természeti kincseire, a tájjal való szoros kapcsolatára kell építenie. Encsnek, a táj központjának, a térségben betöltött vezető szerepével lehet igazi jövője.
 
ENCS FIATAL, FEJLŐDŐ VÁROS, a tájból szervesen kinőtt, a tájjal szoros együttélésben növekvő város. Településszerkezetét tekintve leginkább alföldi kertváros. Talán túlságosan is szétterülő. Lakosai számára egyszerre nyújtja a falusi település előnyeit, a nyugalmat, a csendet, az emberi kapcsolatokat. A ház és a kert gondozásával együttjáró elfoglaltságot. Különösen a körenyző kisfalvakból idetelepedett családok számára létszükséglet ez. Ugyanakkor városi-szintu szolgáltatást is nyújt lakóinak iskoláival, egészségügyi, szociális intézményeivel, kulturális lehetőségeivel. Encsnek rengeteg gonddal kell megküzdenie. Gazdasági, társadalmi, kulturális gondokkal. Meg kell találnia a fejlődés, a fejlesztés útját, módszereit. Nem ismerem Encs fejlesztési terveit, a jövőre vonatkozó elképzeléseit, még azokat a tanulmányokat sem, amelyekre Beke Gusztáv hivatkozik. Csak álmaim vannak a további jövot illetően. S ezek az álmok, talán éppen a nosztalgiának köszönhetően a régi falurészben mutatnak káprázatos képeket. Igazi központnak tekintve a piacot, azt álmodom, hogy rendezett, szép városi tér van a helyén, pihenő padokkal, szökőkúttal, szobrokkal.
 
A tér körül pedig a régi házak helyén, többszintes modern épületek, erkélyekkel, kapukkal, az új és régi olyan keveréke, amely sajátosan egyedivé teszi. Helyet kapnak itt a kultúra otthonai, olvasótermek, kis kávézók, üzletek, játszóhelyek. Kellenek a turisták népes seregének befogadására, hiszen innen viszik őket tovább az Aranyosi völgybe, a várakhoz, a Cserehátra. A régi agórák és a mai plázák együttesét látom itt. Hatalmas kivetítőt, amelyen állandó információk jelennek meg Encsről és környékéről, amely hirdetőhely is egyben, esti fényeivel, villódzásaival igazi városi hangulatot árasztva. Találkozóhely, alkalmi előadások helye. Itt találnék helyet a régi életforma emlékeinek bemutatására. A régi iskola alsó épületében kaphatna helyet az az iskolamúzeum, amely a hajdani kisiskolákat, ezek berendezését, taneszközeit mutatja be. Ipartörténeti emlék a malom. Ilyen lehet egy régi patkoló kovácsműhely, olajütő, asztalosműhely, mészárszék, csizmadia műhely, úriszabóság, és feltétlenül a házi fonás-szövés eszközeinek működés közbeni bemutatása. Devecserben lehetne egy hagyományos juhászat sajtkészítéssel, Fügödön lóistállók lovakkal, szekerekkel, szíjgyártómesterrel. azután felébredek, s tudom, hogy a jövőt ettől tárgyszerűbben, okosabban kell megtervezni. De a régi városrész fejlesztéséért azért szót emelek.
 
A valóságba visszatérve nézzük a mai Encs-Fügödöt.
 
ENCS-FÜGÖDROL ÍRNOM A LEGNEHEZEBB. Minden szándékom az volt, hogy kitérek e feladat elől. Erről csakugyan az otthoniaknak kell vallaniok. Mai helyzetükrol, mai viszonyukról Encshez. Elégedettségük, vagy elégedetenségük kifejezésére ők az illetékesek. Érzéseim, benyomásaim, ahogyan pedagógiai publikációban írnám ambivalensek. Ellentmondások kavarognak bennem. A faluképet meghatározó Főút sohasem volt ilyen kiváló minőségű. Még az udvarokra bevezető árokhidak is aszfalttal borítottak. Ez így szinte elegáns utcakép. A mi oldalunkban járda épült, s a járda megszakítás nélkül visz egészen Encsig. Erről valaha álmodni sem mertünk. A kereszteződésben elkészültek az átereszek, nincs többé pocsolya a két sarkon. És végig lehet már menni a legrosszabb időben is a Petőfi utcán, amely bármennyire hihetetlen, de aszfaltos, igazi utca. Az, hogy „gáz van”, jót jelent, gázvezetéket, a hajdan oly szenzációs palackos gáz korszerűsödését, de ideért Encsről a szennyvízhálózat és a kábeltelevízió is.
 
A mai falu rendszeresen viszahívott elszármazottait a szép, korszerű közösségi házban látja vendégül és itt alakítottak ki orvosi rendelőt is. Hajdani iskolámat, amelynek most a történetét is közreadhatom, nemcsak felújítják, de ki is bővítik, át is alakítják. Pályázati pénzből 70 millióért két új tanterem épül, de lesz az iskolában tanári szoba és gyerekváró is, és bővül a vizes blokkja, ahogyan az Encsi Hírek januári első számában olvasom a polgármester úr újévi nyilatkozatában. Mire ez a könyv elkészül, valószínűleg készen lesz az iskola is.
 
Jó magam úgy látom, hogy FÜGÖD MA NEM MOSTAHA GYEREK, nem háttérbe szorított, elhanyagolt településrész. Ugyanakkor szinte fizikai fájdalmat érzek, amikor a falu csúnya sebeit veszem számba. Oda van hajdani büszkesége, a kastély. Helyén teljes a pusztaság, az útról szabad a kilátás a Bársonyosig. Semmi, de semmi nincs, ami emlékeztetne rá. Nem volt nemzeti kincs, mégcsak műemlékjellegű épület sem, de a múltunkat idéző, emlékeztető hely. A falu egy meghatározó pontja, egy régi életforma jelképe. Gyerekkorom egyik szimbóluma. Amit érzek több, mint sajnálat. Igazi, mély fájdalom. Elpusztultak és pusztulnak ma ennél értékesebb, rangosabb kastélyok is, de ezzel igazán nem vigasztalhatjuk magunkat. Hajdani szülőházam, Petronagyapám háza még megvan, de nem is emlékeztet arra a régi házra. Tovább haladva a már egyszer végigjárt úton csúnya seb a faluképben a Held-féle kocsma és szatócsbolt pusztulása. Romos állapotát évek óta szemlélhettem, de ezúttal romjait sem látom. Jelenlegi gazdája tököt termel a telken. Csécsiék háza, a teljes udvarral, kerttel együtt kibújt a takarásból, és az ő házuk előtt sem látom a régi haranglábat.
 
A MI HÁZUNK MÉG ÁLL, népes cigánycsalád lakik benne, csak kívülről nézhetem. S a ház mintha szemrehányóan tekintene vissza rám: miért hagytál el? Miért lettél hűtlen a téged felnevelő otthonhoz? Szégyenkezve sütöm le a szemem, még ha van is mentségem.
 
Ezután következik a legfájdalmasabb látvány Nagypálnagyapámék háza, romokban, embermagasságú gazzal hatalmas kertjében. Elsirattam már régi lakóit, évek óta sirathatom a házat is. Aki olvassa majd sétánkat is ezen a falurészen, megtudja, hogy mit jelentett nekem ez a ház. Felsőfügödön a parókia pusztulása érint ilyen megrendítően. Tudtam, hogy öreg, láttam, hogy folytonos javításra szorul, de naívan azt hittem, hogy a paplak örökéletu. És puszta helye maradt csak a régi nemesi udvarháznak, amelyben valaha a Fáy család élt. Két nagy seb a templom közelében. Szólj rám Andris: vigyázz nagyapa veszélyes vizekre evezel, nem ezt ígérted.
 
Mindez bármennyire égrekiáltó, bármennyire nagy veszteség, sietek kimondani, nem Encs hibája. Mindez az elmúlt évtizedek változásaival, – gyakran erőszakos beavatkozásokkal – együttjáró kegyetlen következmény. Fügöd mai gondjai: régi lakóinak folyamatos elvándorlása, az otthonmaradottak többségének magáramaradottsága, a cigánynépesség arányának folyamatos növekedése, szegénységük, a munkanélküliség, a többszörösen hátrányos helyzet azonos a térség nagy gondjaival, az ország gondjaival. Ezeket én felmérni, rangsorolni sem tudom. Annyi bizonyos, hogy megbírkózni velük Fügödnek egyedül, önállóan mégcsak reménye sem lehet. Ha valaha, akkor most igazán szüksége van a nagy szomszédra, amely formailag már nem is szomszéd, hiszen FÜGÖD; ENCS VÁROSÁNAK SZERVES RÉSZE.
 
Szemérmes szeretettel, teljes szimpátiával mondom, hogy mennyire tisztelem, becsülöm az otthonmaradt idősebb nemzedék magatartását. Encsen is, Devecserben is és Fügödön is nyugdíjas klubokban szervezodve ok az igazán összetartó, aktív, működő társadalmi csoport. Rendszeresen találkoznak, programokat szerveznek, makacsul és elhivatottan mentik, őrzik a régi értékeket. Ha kell Sárospatakra utaznak megkoszorúzni Emődy Dániel síremlékét, megjelennek rangos kulturális eseményeken, útra kelnek világot látni. Mintha régi elmaradt adósságokat igyekeznénektörleszteni. Nosztalgiáznak. A hagyományos disznóölés szabályai szerint rendeznek disznóvágást és disznótoros vacsorát. Számontartják az elszármazottakat és rendszeresen hazahívják őket, megmutatják, hogy változatlanul él a fügödi vendégszeretet.Úgy látszik, hogy együtt könnyebb az öregedés, a magány elviselése is. Ők jelentik ma a falu lelkiismeretét. Köszönet nekik. Ezt a fejezetet zárjuk le a nyugdíjasklub, majd az elszármazottak jegyzékével.
 
A fügödi nyugdíjasklub tagjai:
 
Árvai Endréné Lehóczki Katalin, Bakos Andrásné Csernai Mária, Bodolai Lászlóné Mulató Irén, Földesi Ferencné Estók Katalin, Galkó Györgyné Kuzsella Julianna, Halász Ferencné Novák Mária, Havas Jánosné Hudák Mária, Hegedus Jánosné Nagy Jolán, Horváth Zoltánné Szucs Irén, Hudák Ilona, Kemény József, Kemény Józsefné Vécsei Borbála, Kozák József, Kozák Józsefné Kuncsik Mária, Kozák Sándorné Molnár Mária, Kuruc Ferencné Csónó Erzsébet, Kristóf Istvánné Kovács Ilona, Körmendi Károly, Láncz Sándor, Láncz Sándorné Szanyi Magdolna, Lengyel István, Lengyel Istvánné Lengyel Erzsébet, Dr. Menyhért Béla, Dr. Menyhért Béláné Mátyus Éva, Mikola Andrásné Tóth Ilona, Mikola Bálintné Búza Éva, Nagy Sándor, Nagy Sándorné Keresztessy Mária, Nagy Sándor, Nagy Sándorné Pecsenye Piroska, Nikolov Mihályné Kojsza Anna, Petró Pálné Kardos Klára, Simon László, Simon Lászlóné Horváth Mária, Szabó Dénesné Németh Emese, Szucs Lászlóné Kuzsella Erzsébet, Teleki Attila, Teleki Attiláné Csarni Ilona, Uzsvári Sándorné Kiss Mária, Vajkó Imre, Vajkó Imréné Lencsés Mária.
 
A Fügödről elszármazottak távolról sem teljes jegyzéke:
 
Albert Istvánné Mikola Piroska, Budapest; Árvai János Encs; Árvai Ágnes Halmaj; Árvai Gábor Pécel; Bezsóczki László Budapest; Balogh János Üröm; Barnoczki Józsefné Pecsenye Éva Méra; Bene Lászlóné Sárai Erika Encs; Boczán Csilla Budapest; Boczán Imre Miskolc; Boczán Tibor Encs; Bóta Sándorné Szucs Éva Budapest; Bötös Sándor Budapest; Csécsi László, Csécsi Lászlóné Hallgató Erzsébet Miskolc; Cservák Imréné Boczán Ilona Encs; Eperjesi István Encs; Eperjesi Józsefné Balogh Irén Gibárt; Estók János Budapest; Fodor Iván Miskolc; Fodor Zoltán, Fodor Zoltánné Pecsenye Ilona Emod; Garamvölgyi Józsefné Lengyel Jolán Miskolc; Göndör Jánosné Hallgató Jolán Encs; Grúz Lajosné Mátyus Ilona Ináncs; Gyory Józsefné Kristóf Katalin Debrecen; Hajdú Jánosné Hebo Margit Miskolc; Havas János Forró; Herczeg Lászlóné Lengyel Margit Sajószentpéter; Hornyák Zoltán Sajóbábony; Jenei Endréné Kocsis Piroska Miskolc; Jónás Lajosné Trembóczki Mária Szombathely; Kallus Zsolt Miskolc; Karap Sándorné Potoczki Margit (Szilva István lelkész unokája) Gyulafirátót; Kemény István Miskolc; Kiss Istvánné Miskolc; Kiss Józsefné Farkas Ilona Encs; Korán Andrásné Lengyel Ida Arnót; Kovácsné Galkó Julianna Budapest; Kovács Istvánné Zádeczki Erika Encs; Krajnyák Tiborné Nagy Mária Encs; Kristóf István Encs; Kurucz András Edelény (a falu tanítója 1948–1956 között); Kurucz Jánosné Galkó Ibolya Forró; Kurucz Erzsébet Tiszújváros; Lajtai Józsefné Farkas Mária Sajószentpéter; Lakatos László Encs; Láncos Gézáné Pecsenye Piroska Miskolc; Lencsés Ferenc Encs; Lengyel István Tokaj; Lipták Gézáné Taksás Mária Felsozsolca; Madácsi Józsefné Dunaveczki Margit Encs; Madácsi Ferencné Estók Emma Bódvaszilas; Majoros Bertalan Szerencs; Majoros Pál Budapest; Mann Györgyné Sárai Éva Budapest; Meczkó Lászlóné Pecsenye Eszter Hernádbüd; Mecsei Istvánné Kristóf Erzsébet Sajószöged; Dr. Menyhért Béláné Mátyus Ilona Encs; Mészáros Pál Baktakék; Miczán Jánosné Hornyák Klára Forró; Dr. Mikola Bálint Szentendre, (Encs város díszpolgára); Mikola László Encs; Müller László Encs; Nagy András Onga; Nagy Bálintné Mikola Ilona Ináncs; Nagy Imre, Nagy László, Nagy Zoltán Miskolc (Nagy Imre lelkész fiai); Nagy Sándor, Nagy Sándorné Pecsenye Piroska Encs; ifj. Nagy Sándor Encs; Németh Ferencné Szoke Piroska Miskolc; Orbán Béláné Takács Erzsébet Ongaújfalu; Papp István, Papp Istvánné Szolnoki Erzsébet Miskolc; Papp Mihályné Lengyel Ilona Kazincbarcika; Pásztor Béla Encs; Pásztor János Encs; Pásztor Lászlóné Nagy Ágnes Encs; Pecsenye András Németország; Pecsenye József Miskolc; Pecsenye Józsefné Kristóf Irén Miskolc (a falu korábbi tanítónője); Pecsenye Sándor, Pecsenye Sándorné Szanyi Ágnes Sárospatak; Pege Györgyné Sárai Jolán Veresegyháza; Petró András Budapest (a könyv szerzoje); Pohoczki Béla Sirkovce (Serke) Szlovákia; Réti Mihályné Czikó Irén Méra; Salák Bertalan Forró; Sárai Sándor, Sárai Sádorné Tóth Jolán Miskolc; Siroki Lászlóné Takács Judit Miskolc; Stan Györgyné Zádeczki Katalin Miskolc; Stum Ferencné Kurucz Éva Szentendre; Szabó Andrásné Czap Erzsébet Encs; Szabó Elekné Estók Borbála Sajószentpéter; Szabó János, Szabó Jánosné Takács Judit Encs; Szedlák Józsefné Kozák Borbála Gibárt; Szucs Ferencné Petró Jolán Miskolc; Szucs László Sátoraljaújhely; Szucs László Kismarja; Takács Attila Miskolc; Takács Lászlóné Hebo Jolán Miskolc; Tálas Barnáné Petró Irén Miskolc; Tarr Sándorné Havas Zsuzsanna Miskolc; Temes István Debrecen; Terdik Mihályné Sárai Piroska Veresegyháza; Timár Sándorné Vajkó Erzsébet Miskolc; Tóth András Encs; Tóth Ferenc Ináncs; Tóth Józsefné Dudás Jolán Miskolc; Török Lászlóné Müller Éva Encs; Trembóczki Bertalan Emod; Trembóczki István Miskolc; Vadas Lajos Ináncs; Vadas László Tokaj; Vajkó János Bodrogolaszi; Vajkó Imre Encs; Vincze Józsefné Balla Erzsébet Verpelét; Zádeczki András Encs; Zádeczki Ildikó Budapest. Térjünk vissza a múltba, következzék egy fájdalmas gyerekkori emlék.

 

Folytatás

     

 

Statisztika